Kérjen segítséget! Hívjon!

Elmentünk anya dolgozójába

Ez a kis film 2011.tavaszán készült.Elvittem őket a kutyasuliba, ahol tanítok és végig mentek az akadálysoron. Érdemes megfigyelni, hogy Mex zokszó nélkül fel megy a magas ferde palánkra.Kira a méteres akadály előtt azért torpan meg, mert az első futam alkalmával fellökte az akadályt. De mivel nem kerülhette ki simán vitte.

Mex története

Mex egy gyepmesteri telepen született.Az anyját vemhesen fogták be.Négy hónapos koráig itt élt, de úgy hogy a többi kutya megtámadta az anyját és megölték. Ő ott maradt egyedül,félre húzódva, bocsánatot kérve, hogy él.( a képen a bal felső sarokban az a kis fekete,fehér mellényes kiskutya) Emberrel való kapcsolata annyi volt mikor beadták a kaját, de a többi kutya rámenősebb volt. El lehet képzelni, milyen egyedül és védtelen volt.

Négy hónapos korában, kimentette egy menhely,de nagyon félős volt, nem lehetett berakni egy kutyához sem. Ezért az egyik gondozó haza vitte, ahol már több ilyen kutya kapott egy "csendesebb" menedéket.

Én szerettem volna még egy kutyát a Kira mellé, de nem jött össze.Mikor kinéztem egyet, mire érdeklődtem már elvitték. Úgy döntöttem, hogy ha szükségem van még egyre akkor az majd, valamilyen úton eljut hozzám.Így is lett, jött egy telefon,ha még érdekel egy kutya van egy, de nagyon félős, bepisil, bekakil félelmében mindenkitől.Elmentem a menhelyre, behozták oda egy kennelbe. Mikor megláttam azonnal éreztem, hogy le kell ereszkednem a földre, mert ijesztően nagy vagyok.És ő nem pisilt be és nem kakilt be.Fekve csóválta a farkát.

Két órát töltöttem vele a földön ülve.Az ölembe vettem a fejét befúrta a honom alá és elaludt.

Őt házhoz hozták. Ahová letettem ott maradt. Annyira félt, hogy lépni sem mert.Természetesen ő is budi volt és nekem kellett megfürdetnem, nem bízhattam másra,mert velem kellett kialakítani valamit.(Mellesleg a Kiránál is segítettem a kozmetikában fürdetni, nem hagytam ott, és azóta is mindég én fürdetem mind kettőjüket.

Fürdés előtt lementünk "SÉTÁLNI"!!! Na hiszen, Mexet cipelni kellett, mert nem lépet egyet sem, Kira meg menni akart természetesen.Ha letettem kakilt, de nem lépet tovább. (Pisilni du.5-től másnap reggel 6-ig nem pisilt)

Fürdés után Kirától erkölcsi támogatást kap, hogy jó helyre került, ne féljen.

Mexet nem lehetett motiválni semmivel, mert annyira tisztelte a vezetőt,hogy ami a kezében van azt nem veheti el,mert az még az övé.Ha letettem,de ott maradtam akkor sem nyúlt hozzá,mert hátha igényt tartok még rá.A jutalmazás, ami csak azért volt adható, hogy egy helyben van és nem menekül, csak messziről odadobva volt lehetséges.

Kira egyértelmű jelét adta a kicsinek, hogy vigyáz rá és figyel rá.
Ja Mexet 2009. novemberében hozták hat hónapos korában.
Nagyon nehéz volt őt kibontogatni. Mivel nem volt gazdája sosem, semmit nem jelentettem neki.
Ha voltam voltam, ha elmentem elmentem, idáig sem volt senki.
Sokat feküdtem a földön, igyekeztem minél közelebb lenni hozzá. Kira meg mutatta neki, hogy ő is oda fekszik ne féljen.

A enni valóját is csak úgy ette meg, hogy szabályosan  rátettem a tálra.Kira fegyelmezetten ült és megtanította neki, hogy ami az övé azt többé nem veszi el egy másik kutya.
Ahogy kezdett felengedni, jöttek a feladatok gondoltam én, de a kezemből nem vette el a falatot.Még mindég várnom kellet.Egyszer csak a hívásra odarohant kikapta a kezemből a falatot és elszaladt, ne hogy kikapjon a" szemtelenségéért". Látta hogy a Kira sem kap ki érte,de nehezen hitte el.
Ez így ment sokáig.

Az utcán való haladást próbáltam úgy megoldani, hogy a Kirához kötöttem. De nagyon nehezen ment. Kira ,bár eltudta volna húzni, nem tette,mert érezte, hogy nem ez a megoldás

Félt a gyerekektől, a baba kocsiktól, a hangos beszédtől és mindentől..Egy dolog volt amit nagyon jól megtanult, hibátlanul érzi,hogy melyik kutyának milyen a kisugárzása.Az élete függött ettől a tudástól élete első hat hónapjában.
Mindég azt mondtam hogy ezt a kutyát nem szocializálni, ha nem civilizálni kell.
Mivel nem volt emberhez kötődése, fél évig húzta maga után a 15m-es pórázt.Ez volt a mi köldök zsinórunk! Sokan kérdezték, hogy meddig húzza még ezt a kötelet.Én pedig azt feleltem addig amíg szükséges.

Én szabad kutyát akarok belőle nevelni és ehhez az kell, hogy bármikor amikor szükséges , közbe tudjak lépni.Ezért kellett a 15m-es póráz.Nagyon sok munka volt, de megérte, mert mind ketten szófogadó, irányítható kutyák lettek.Mex félelmeit úgy kezeltem,hogy nem vettem tudomást róluk, ha jött egy baba kocsi én úgy tettem mintha nem is látnám. Ebből ő azt kezdte leszűrni, hogy ez nem is probléma, mert a két felette álló sem reagál (Én és a Kira). A hangos szavaktól és a hirtelen mozdulatoktól meg mindég összerezzen, de már csak ennyi.

Büszke, okos kiskutya lett belőle, és nagyon szeretik egymást a Kirával. Egy tálból isznak egyszerre, ha sétálunk,(mert nem viszek külön tálat).Kölcsönösen tiszteljük és szeretjük egymást, és bízik bennem, ha valamire azt mondom,hogy tegye, teszi.Pl. a blog szélén az a kép ahol átugrik az egyik asztalról a másikra. Csak azt mondtam hogy hopi és mutattam, Ő pedig repült!










Mindenkinek azt mondom, kitartás, mert megéri! 
Én is mondtam sokszor, hogy mikor tudja már.....!
Olyat is mondtam, hogy ez a kutya soha sem fog már úgy működni ahogy szeretném?!?
De sóhajtottam egy nagyot, türelemre intettem magam, "kitartás Kati" és egyszer csak beérett minden, és ment mint a karika csapás.
Ha egy fél évet-évet kitartóan rászán az ember, következetes és mindég figyel és irányít, valamint visszajelez a kutyának, hogy mi jó és mi rossz, akkor a kutya élete végéig "Jól Működik"
Persze a tanultakat állandóan szinten kell tartani,de ez már napi rutin.

Kira története

Sok olyan kérdést kapok, hogy menhelyi, lelkileg sérült kutyával el lehet-e érni bármit is.
Ezért úgy döntöttem leírom az én két kutyám történetét.Mielőtt elkezdem,felhívom a figyelmét mindenkinek, hogy a blogomban szereplő két fekete kutya az enyém. Az egyik Kira, akiről most itt fogok írni, a másik Mex őt a következő bejegyzésben mesélem el.

Kirát az Illatos úti telepről hoztam el 2008. márciusában.

Hat hónapos, megszeppent kiskutya volt. Az első utunk egy kutyakozmetikushoz vezetett, mert nagyon koszos,büdös volt és nem akartam,hogy élete első új otthoni emléke, rögtön egy fürdetéshez kötődjön.Fürdés után sétáltunk egy nagyot mielőtt haza hoztam volna.Itthon bevezettem a lakásba, hagytam hogy körül nézzen,DE a hálószobába nem engedtem be.Mikor be akart menni, csak annyit kellett tennem , hogy NEM, ODA NEM! Mivel új volt minden és én "szabályt állítottam"a tekintélyem kapott egy plusz pontot.Az első napon hagytam ismerkedni az új hellyel,de a szabályokra ügyeltem, hogy mit szabad és mit nem .

A második napon pedig elkezdődött a tanulás.Virsli darabokkal motiváltam. Itt most a technikát nem írom le, mert nem ez a téma.Egy pár fotóval illusztrálom, hogy az ül, fekszik, marad, parancsszavakat tanultuk.

Lehet látni milyen szépen figyel. Ha esetleg valakinek a kutyája nem figyel így, van egy cseles fogás. Mindég etetés előtt gyakoroljunk, mert akkor éhes és a kajáért mindent meg tesz.De figyelem csak az elvégzett munka érdemel jutalmat. Türelem, mert ahogy a blogban szereplő 12 hetes kiskutya mindent megtesz,hogy hozzá jusson a falathoz, de csak akkor kaphatja meg azt tette amit elvárunk tőle.
Sok figyelem és türelem szükséges ahhoz, hogy elfeledtessük velük a múltat.Ha figyelünk a kutya viselkedése elárulja nekünk,hogy mi érte míg nem volt velünk. Kira nem akart beszállni a liftbe, nem akart bemenni a fürdő szobába. Gondolom a kis zárt hely zavarta, a menhelyi kennelre emlékeztette.Nem erőszak a megoldás, és nem sajnálat, együtt érzés,hanem a vezetői szerep eljátszása és meg mutatni hogy nincs mitől tartania, mert biztonságban van.De ezt a mi emberi szavainkkal nem érti . Mit kell tennünk???
Egy példa, én így csináltam:Kinyitottam a fürdőszoba ajtaját, szó nélkül és ruhástól beültem a kádba egy jó adag virsli karikával.Ekkor kiszóltam neki ,hogy Kira gyere nézd mit adok, és jött elkapta a falatot és kiszaladt a fürdőből. Nem szóltam naki, hogy ne tegye, hagytam had menjen. Aztán ezt ismételgettem,míg ott nem maradt mellettem.Ez után a kezemet nem nyújtottam ki a kádból hanem úgy tartottam, hogy be keljen neki hajolnia érte, majd a kádba magam mellé tettem, hogy ugorjon be érte.( persze egy kis testűnél ez kimarad)Végül én kiszálltam a kádból és bedobtam a falatot ő meg utána ugrott. Ezt mind egy szuszra végeztük el, nem hagytam pihenőt.Mivel a Kira magától jött rá, hogy nincs veszély ezt a gondot kipipálhattuk.A másik dolog amit elárult a viselkedése, az az volt, hogy a volt gazdái elvitték valahova autóval, eldobták a labdáját és mire vissza vitte elhajtottak.Ezt onnét tudtam, hogy ha az autó felé azzal a szándékkal mentünk, hogy beülünk az autó közelébe sem ment. A ház tövében ölbe kellett vennem és úgy odavinni és betenni. A kocsiban gyönyörűen utazott, nem volt semmi probléma. Gondoltam ha megállunk és kinyitom az ajtót alig várni, hogy kiugorhasson. ÉS NEM! Hiába mondtam hogy kijöhet nem tette, ekkor én rátettem a pórázt és a kutya kiugrott!!! Egyértelművé vált számomra az üzenet," ha rám tetted a pórázt biztos nem hagysz itt!"Tehát ezt is meg kell tanulni.És már mindenki tudja, hogy hogyan! Biztonságos helyen egy zárt udvarban, a hátsó ülést lehajtva, nyitott ajtóval beültem és jött a virslis csalogatás. Először hozzám csaltam, most is be ugrott és rögtön ki, majd maradt egy kicsit. Utána én kintről tettem be a falatot és ő egyedül ugrott be érte.

A kapcsolatunk nagyon jó, bízik bennem, tisztel és szeret.
Én pedig nem élek vissza a bizalmával, tiszteletével és szeretetével.
Nagyon sokat segített Mex nevelésében.

Együtt járunk iskolákba, óvodákba, hogy minél többen és minél előbb tudják, hogy a kutyáinkkal, hogy kell bánni, tisztelni, és szeretni.

Szeretettel, türelemmel, ha figyelünk, lassan de biztosan eredményt érünk el.
Ne úgy szeressük őket, mintha emberek lennének, a babusgatást az állatok gyengeségnek érzik és egy gyenge emberre nem merik rá bízni magukat. Mivel ők falkaállatok, akkor is ha megviselte a sors őket,az ösztönük azt súgja nekik, hogy egy határozott, magabiztos  vezetőre van szüksége a falkának, az ember gyenge ( babusgatás) így neki kell vezetni.Ez minden rossznak az alapja., de ezt nem itt írom le.
Végül: a kutyáinkat szeretgethetjük, de előbb tartsa be a szabályokat, legyünk következetesek és türelmesek. és ha ügyes jöhet a puszilgatás!!!
Nincs reménytelen eset, és ha még is a kivétel erősíti a szabályt!!!