Kira története

Sok olyan kérdést kapok, hogy menhelyi, lelkileg sérült kutyával el lehet-e érni bármit is.
Ezért úgy döntöttem leírom az én két kutyám történetét.Mielőtt elkezdem,felhívom a figyelmét mindenkinek, hogy a blogomban szereplő két fekete kutya az enyém. Az egyik Kira, akiről most itt fogok írni, a másik Mex őt a következő bejegyzésben mesélem el.

Kirát az Illatos úti telepről hoztam el 2008. márciusában.

Hat hónapos, megszeppent kiskutya volt. Az első utunk egy kutyakozmetikushoz vezetett, mert nagyon koszos,büdös volt és nem akartam,hogy élete első új otthoni emléke, rögtön egy fürdetéshez kötődjön.Fürdés után sétáltunk egy nagyot mielőtt haza hoztam volna.Itthon bevezettem a lakásba, hagytam hogy körül nézzen,DE a hálószobába nem engedtem be.Mikor be akart menni, csak annyit kellett tennem , hogy NEM, ODA NEM! Mivel új volt minden és én "szabályt állítottam"a tekintélyem kapott egy plusz pontot.Az első napon hagytam ismerkedni az új hellyel,de a szabályokra ügyeltem, hogy mit szabad és mit nem .

A második napon pedig elkezdődött a tanulás.Virsli darabokkal motiváltam. Itt most a technikát nem írom le, mert nem ez a téma.Egy pár fotóval illusztrálom, hogy az ül, fekszik, marad, parancsszavakat tanultuk.

Lehet látni milyen szépen figyel. Ha esetleg valakinek a kutyája nem figyel így, van egy cseles fogás. Mindég etetés előtt gyakoroljunk, mert akkor éhes és a kajáért mindent meg tesz.De figyelem csak az elvégzett munka érdemel jutalmat. Türelem, mert ahogy a blogban szereplő 12 hetes kiskutya mindent megtesz,hogy hozzá jusson a falathoz, de csak akkor kaphatja meg azt tette amit elvárunk tőle.
Sok figyelem és türelem szükséges ahhoz, hogy elfeledtessük velük a múltat.Ha figyelünk a kutya viselkedése elárulja nekünk,hogy mi érte míg nem volt velünk. Kira nem akart beszállni a liftbe, nem akart bemenni a fürdő szobába. Gondolom a kis zárt hely zavarta, a menhelyi kennelre emlékeztette.Nem erőszak a megoldás, és nem sajnálat, együtt érzés,hanem a vezetői szerep eljátszása és meg mutatni hogy nincs mitől tartania, mert biztonságban van.De ezt a mi emberi szavainkkal nem érti . Mit kell tennünk???
Egy példa, én így csináltam:Kinyitottam a fürdőszoba ajtaját, szó nélkül és ruhástól beültem a kádba egy jó adag virsli karikával.Ekkor kiszóltam neki ,hogy Kira gyere nézd mit adok, és jött elkapta a falatot és kiszaladt a fürdőből. Nem szóltam naki, hogy ne tegye, hagytam had menjen. Aztán ezt ismételgettem,míg ott nem maradt mellettem.Ez után a kezemet nem nyújtottam ki a kádból hanem úgy tartottam, hogy be keljen neki hajolnia érte, majd a kádba magam mellé tettem, hogy ugorjon be érte.( persze egy kis testűnél ez kimarad)Végül én kiszálltam a kádból és bedobtam a falatot ő meg utána ugrott. Ezt mind egy szuszra végeztük el, nem hagytam pihenőt.Mivel a Kira magától jött rá, hogy nincs veszély ezt a gondot kipipálhattuk.A másik dolog amit elárult a viselkedése, az az volt, hogy a volt gazdái elvitték valahova autóval, eldobták a labdáját és mire vissza vitte elhajtottak.Ezt onnét tudtam, hogy ha az autó felé azzal a szándékkal mentünk, hogy beülünk az autó közelébe sem ment. A ház tövében ölbe kellett vennem és úgy odavinni és betenni. A kocsiban gyönyörűen utazott, nem volt semmi probléma. Gondoltam ha megállunk és kinyitom az ajtót alig várni, hogy kiugorhasson. ÉS NEM! Hiába mondtam hogy kijöhet nem tette, ekkor én rátettem a pórázt és a kutya kiugrott!!! Egyértelművé vált számomra az üzenet," ha rám tetted a pórázt biztos nem hagysz itt!"Tehát ezt is meg kell tanulni.És már mindenki tudja, hogy hogyan! Biztonságos helyen egy zárt udvarban, a hátsó ülést lehajtva, nyitott ajtóval beültem és jött a virslis csalogatás. Először hozzám csaltam, most is be ugrott és rögtön ki, majd maradt egy kicsit. Utána én kintről tettem be a falatot és ő egyedül ugrott be érte.

A kapcsolatunk nagyon jó, bízik bennem, tisztel és szeret.
Én pedig nem élek vissza a bizalmával, tiszteletével és szeretetével.
Nagyon sokat segített Mex nevelésében.

Együtt járunk iskolákba, óvodákba, hogy minél többen és minél előbb tudják, hogy a kutyáinkkal, hogy kell bánni, tisztelni, és szeretni.

Szeretettel, türelemmel, ha figyelünk, lassan de biztosan eredményt érünk el.
Ne úgy szeressük őket, mintha emberek lennének, a babusgatást az állatok gyengeségnek érzik és egy gyenge emberre nem merik rá bízni magukat. Mivel ők falkaállatok, akkor is ha megviselte a sors őket,az ösztönük azt súgja nekik, hogy egy határozott, magabiztos  vezetőre van szüksége a falkának, az ember gyenge ( babusgatás) így neki kell vezetni.Ez minden rossznak az alapja., de ezt nem itt írom le.
Végül: a kutyáinkat szeretgethetjük, de előbb tartsa be a szabályokat, legyünk következetesek és türelmesek. és ha ügyes jöhet a puszilgatás!!!
Nincs reménytelen eset, és ha még is a kivétel erősíti a szabályt!!!