Mex története

Mex egy gyepmesteri telepen született.Az anyját vemhesen fogták be.Négy hónapos koráig itt élt, de úgy hogy a többi kutya megtámadta az anyját és megölték. Ő ott maradt egyedül,félre húzódva, bocsánatot kérve, hogy él.( a képen a bal felső sarokban az a kis fekete,fehér mellényes kiskutya) Emberrel való kapcsolata annyi volt mikor beadták a kaját, de a többi kutya rámenősebb volt. El lehet képzelni, milyen egyedül és védtelen volt.

Négy hónapos korában, kimentette egy menhely,de nagyon félős volt, nem lehetett berakni egy kutyához sem. Ezért az egyik gondozó haza vitte, ahol már több ilyen kutya kapott egy "csendesebb" menedéket.

Én szerettem volna még egy kutyát a Kira mellé, de nem jött össze.Mikor kinéztem egyet, mire érdeklődtem már elvitték. Úgy döntöttem, hogy ha szükségem van még egyre akkor az majd, valamilyen úton eljut hozzám.Így is lett, jött egy telefon,ha még érdekel egy kutya van egy, de nagyon félős, bepisil, bekakil félelmében mindenkitől.Elmentem a menhelyre, behozták oda egy kennelbe. Mikor megláttam azonnal éreztem, hogy le kell ereszkednem a földre, mert ijesztően nagy vagyok.És ő nem pisilt be és nem kakilt be.Fekve csóválta a farkát.

Két órát töltöttem vele a földön ülve.Az ölembe vettem a fejét befúrta a honom alá és elaludt.

Őt házhoz hozták. Ahová letettem ott maradt. Annyira félt, hogy lépni sem mert.Természetesen ő is budi volt és nekem kellett megfürdetnem, nem bízhattam másra,mert velem kellett kialakítani valamit.(Mellesleg a Kiránál is segítettem a kozmetikában fürdetni, nem hagytam ott, és azóta is mindég én fürdetem mind kettőjüket.

Fürdés előtt lementünk "SÉTÁLNI"!!! Na hiszen, Mexet cipelni kellett, mert nem lépet egyet sem, Kira meg menni akart természetesen.Ha letettem kakilt, de nem lépet tovább. (Pisilni du.5-től másnap reggel 6-ig nem pisilt)

Fürdés után Kirától erkölcsi támogatást kap, hogy jó helyre került, ne féljen.

Mexet nem lehetett motiválni semmivel, mert annyira tisztelte a vezetőt,hogy ami a kezében van azt nem veheti el,mert az még az övé.Ha letettem,de ott maradtam akkor sem nyúlt hozzá,mert hátha igényt tartok még rá.A jutalmazás, ami csak azért volt adható, hogy egy helyben van és nem menekül, csak messziről odadobva volt lehetséges.

Kira egyértelmű jelét adta a kicsinek, hogy vigyáz rá és figyel rá.
Ja Mexet 2009. novemberében hozták hat hónapos korában.
Nagyon nehéz volt őt kibontogatni. Mivel nem volt gazdája sosem, semmit nem jelentettem neki.
Ha voltam voltam, ha elmentem elmentem, idáig sem volt senki.
Sokat feküdtem a földön, igyekeztem minél közelebb lenni hozzá. Kira meg mutatta neki, hogy ő is oda fekszik ne féljen.

A enni valóját is csak úgy ette meg, hogy szabályosan  rátettem a tálra.Kira fegyelmezetten ült és megtanította neki, hogy ami az övé azt többé nem veszi el egy másik kutya.
Ahogy kezdett felengedni, jöttek a feladatok gondoltam én, de a kezemből nem vette el a falatot.Még mindég várnom kellet.Egyszer csak a hívásra odarohant kikapta a kezemből a falatot és elszaladt, ne hogy kikapjon a" szemtelenségéért". Látta hogy a Kira sem kap ki érte,de nehezen hitte el.
Ez így ment sokáig.

Az utcán való haladást próbáltam úgy megoldani, hogy a Kirához kötöttem. De nagyon nehezen ment. Kira ,bár eltudta volna húzni, nem tette,mert érezte, hogy nem ez a megoldás

Félt a gyerekektől, a baba kocsiktól, a hangos beszédtől és mindentől..Egy dolog volt amit nagyon jól megtanult, hibátlanul érzi,hogy melyik kutyának milyen a kisugárzása.Az élete függött ettől a tudástól élete első hat hónapjában.
Mindég azt mondtam hogy ezt a kutyát nem szocializálni, ha nem civilizálni kell.
Mivel nem volt emberhez kötődése, fél évig húzta maga után a 15m-es pórázt.Ez volt a mi köldök zsinórunk! Sokan kérdezték, hogy meddig húzza még ezt a kötelet.Én pedig azt feleltem addig amíg szükséges.

Én szabad kutyát akarok belőle nevelni és ehhez az kell, hogy bármikor amikor szükséges , közbe tudjak lépni.Ezért kellett a 15m-es póráz.Nagyon sok munka volt, de megérte, mert mind ketten szófogadó, irányítható kutyák lettek.Mex félelmeit úgy kezeltem,hogy nem vettem tudomást róluk, ha jött egy baba kocsi én úgy tettem mintha nem is látnám. Ebből ő azt kezdte leszűrni, hogy ez nem is probléma, mert a két felette álló sem reagál (Én és a Kira). A hangos szavaktól és a hirtelen mozdulatoktól meg mindég összerezzen, de már csak ennyi.

Büszke, okos kiskutya lett belőle, és nagyon szeretik egymást a Kirával. Egy tálból isznak egyszerre, ha sétálunk,(mert nem viszek külön tálat).Kölcsönösen tiszteljük és szeretjük egymást, és bízik bennem, ha valamire azt mondom,hogy tegye, teszi.Pl. a blog szélén az a kép ahol átugrik az egyik asztalról a másikra. Csak azt mondtam hogy hopi és mutattam, Ő pedig repült!










Mindenkinek azt mondom, kitartás, mert megéri! 
Én is mondtam sokszor, hogy mikor tudja már.....!
Olyat is mondtam, hogy ez a kutya soha sem fog már úgy működni ahogy szeretném?!?
De sóhajtottam egy nagyot, türelemre intettem magam, "kitartás Kati" és egyszer csak beérett minden, és ment mint a karika csapás.
Ha egy fél évet-évet kitartóan rászán az ember, következetes és mindég figyel és irányít, valamint visszajelez a kutyának, hogy mi jó és mi rossz, akkor a kutya élete végéig "Jól Működik"
Persze a tanultakat állandóan szinten kell tartani,de ez már napi rutin.