A fontos hogy síró kutyát ne hagyjunk magára!
Az elmenetelt akkor kell gyakorólni, amikor nem kell elmennünk, vagy nem időre megyünk.
Tehát van időnk!!!
Itt bemutatok egy megoldást, amit direkt nem vágok meg, hogy lássák, nem kis türelem és nem kevés idő, de megéri!!!
Fannit nem teszem a helyére, hanem játékkal becsalom a kennelbe, helyedre vezényszóval,és bezárom az ajtaját.
Majd beállok én is ( de csak az elején,egy pár alkalom után ez a rész élhagyható) és nem szólok hozzá, nem nézek rá ,és nem érintem meg.
Ezzel jelzem, hogy részemről vége a foglalkozásnak.
Ha megsajnálnám és megsimogatnám, vagy hozzá szólnék, kezdődne az idő előről.
Majd ha megnyugodott akkor kilépek és megállok félúton, ha itt is megnyugodott, tovább haladok az ajtó irányába, de nem nézek rá, nem szólok hozzá,
erős idegzettel kibírom!!!
Ugyanis, ha lát nem fél, csak hisztizik, hogy ő még nem szeretné, ha vége lenne a foglalkozásnak.
Tehát nem félelemmel marad otthon, hanem belenyugvással, hogy most ez köveztezik, nem tudta meghatni a gazdit. Tehát amit a gazdi "mond" az úgy van, felesleges koptatnia a hangszallagjait.
A fenti videókon Fanni 9 hetes, most 14 hetes, játékkal helyre tessékelem, becsukom a kennel ajtót, elintézem a teendőim, ablak zárás, táska, cipő felvétel, és az ajtóban a már megszokott módon megállok.- nem szól, nem néz, elérni meg nem is tudom-.Mikor lefekszik és elhallgat várok még egy kicsit és kifelé, szó nélkül!!!
Max 2 perc és már mentem is a dolgomra.
Ugye hogy megérte!
Folytatás....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése